Az Ultrabalaton másnapján mindig úgy érzem magam, mint anno gyerekként az osztálykirándulások után.
Sokáig várod, készülsz rá, ott vagy, pörögnek az események, szorosan egymást követik az emlékezetes pillanatok. Elveszel bennük, úszol velük.
Majd amikor véget ér, hazaérsz, letusolsz, ágybabújsz, alszol, majd felkelsz… és az izomláz mellett valami ürességet érzel.
Annyira intenzív, élménydús, érzelmekkel teli az a másfél nap, ami csak az UB-ról szól…
Az ideit is imádtam!
Köszönöm UB!
Jövőre is találkozunk!