Nem, nem hanyagoltam a biciklizést, csak a téli hónapokra elővettem ütött-kopott mountain bike-omat (írtam is róla korábban) és a budaörsi “hegyekben” botorkáltam.
Igen, botorkáltam 😃 Mivel nincs nagy bringás múltam, a hegyekben való tekerés kifejezetten nagy kihívás volt. Óvatos, a lassan menj életben maradsz stratégiát követtem 🙂
Nagyon beleszerettem a terepkerékpározásba. Izgalmas, technikás, teljesen más világ!
Azonban ma, visszaülve az országúti kerékpárom nyergébe, elfogott ugyanaz az érzés, mint amikor először tekertem ilyen bringán. Egyfajta szárnyaló szabadságérzet. Iszonyat jó volt ismét érezni a sebességet, nagy(obb) utat bejárva élvezni a tájat és suhanni az országutakon. Csak tekersz, ritmusban haladsz, sűvít a menetszél, szabad és boldog vagy.
(Szerintem a motorosok élnek át hasonlót)
Bármennyire is király mountain bike-ozni, azért az országútizás az igazi szerelem