Korábbi bejegyzésemben is írtam, hogy 2023. december 1-jén megszületett Janka és így Sárival beléptünk a két gyermekes szülők világába. Csodás, izgalmas, varázslatos, de ugyanakkor nehéz, fárasztó és állandó jelenlétet kíván. Mert aki azt mondja, hogy a gyereknevelés (vagy szimplán életben tartás 😅) nem nehéz, az csak áltat másokat. Nehéz! De annyi és olymértékű pozitívum, élmény, öröm és boldogság van a mérleg másik oldalán, ami számomra és számunkra megér minden áldozatot, fáradságot, ébren töltött éjszakát. Mert alvás terén sem Zsombor, sem Janka nem kényeztet el bennünket… 😃
Az új felállás sok mindenben változtatást és alkalmazkodást kívánt meg és kíván meg. A sportban is, hiszen igyekszem tartani a “mágikus háromszögeket”: munka-magánélet-sport egyensúlyt és a sporton belül a képességek-lehetőségek-célok egyensúlyát. Az idei – és talán a közeljövőbeli – alapvető cél a mozgásban maradás, hogy a “versenyszerű” sport az életem része maradjon. Mert ez nekem fontos, ami sokszor még számomra is önzőnek tűnik (ezzel lelkiismerfurdalást, belső vívódást okozva), de tudom, hogy szükséges ahhoz, hogy olyan ember legyek, amilyen. Hiszem, hogy a sport által jobb ember, jobb férj és jobb apa vagyok. Szükségem van erre a töltekezésre, hiszen – ahogy a már jól ismert mondás mondja – a pohár sem tud szomjat oltani miután kiürült, hacsak újra nem töltik.
Ennek megfelelően idén rövidebb távok felé veszem az irányt, a gyorsításra megyünk rá (ami bár intenzívebb, de rövidebb edzéseket kíván meg) és az év második felében vannak csak (talán) nagyobb célok kijelölve.
Mindemellett igyekszem trenirozni magam a rugalmasságra, nagyobb fokú alkalmazkodásra, ami nem kis feladat számomra.
Hogy állok eddig?
Óriási elánnal, lelkesedéssel, a kitűzött célok iránt motiváltan kezdtem neki az évnek, bár most két hét betegeskedés parkoló pályára kényszerített. A futó és bringás edzéseket sikerül tartanom, az úszást – annak időigényessége miatt – még nem sikerült visszaépítenem, de türelmes vagyok.
Azonban egy hónap után már büszkén mondhatom, hogy következetesen beépítettem a mindennapjaimba a nyújtást-lazítást és az erősítést! Napi 20-30 perc! Nem sok, de a semminél (amit eddig végeztem) több!
Hogy mikor edzek?
Amikor lehetőségem adódik. Jobbára ebédszünetekben vagy reggelente, illetve amikor itthon nyugi van.
Nyújtást-lazítást vagy az erősítést gyakorta este, amikor már mindenki lefeküdt és alszik.
Szóval, ha csak betegség nem hátráltat, mozgásban vagyok, építem magam és alig várom, hogy versenyezhessek! A VTM félmaratoni távján már ott leszek!