Óriási elánnal vágtam volna neki az ötödik triatlon szezonomnak, több izgalmas versennyel fűszerezve, azonban az Ultrabalatont követően borultak a tervek.
Valami nem stimmelt és tekintve a tavaszi problémákat, idejében utána akartam menni, hogy mi lehet a gond.
Lágyéksérv.
Oké-oké, de ez mit jelent, mi a következő lépés, az mikor jön el és mi a helyzet a sport terén?
Több orvossal és gyógytornásszal is egyeztettem, akik biztosítottak afelől, hogy ugyan ésszel, de a triatlonozás folytatódhat, azonban műteni szükséges, ami augusztus 25-re lett időzítve.
Lelkivilágomat valamelyest felborította. Pár hét kellett, hogy ismét magabiztosan tudjak edzeni. Mindvégig nagyon figyeltem magamra, a testem jelzéseire, de idővel éreztem, hogy nagy baj nincs. Igazából egy-két kellemetlenséget leszámítva nem befolyásolta a mindennapjaimat.
Tisza Triatlon Klubcsapat OB-t kihagytam, pedig szerettem volna végre ott lenni, de a keszthelyi Középtávú Országos Bajnokságon már elindultam. Azonban erre a versenyre sem testileg, sem lelkileg, sem mentálisan nem álltam készen igazán. Ezt a verseny előtti napokban éreztem is, ugyanakkor végig akartam csinálni!
A víz hullámzott, a majd 90 kilométernyi bringa még soknak bizonyult, így futásban sem sikerült teljes mértékig azt hoznom, amit a sikeres pozsonyi maratont követően elvártam volna magamtól.
Összességében persze elégedett voltam a versenyemmel, a tisztes helytállás megtörtént, de a verseny közben – kifejezetten kerékpáron – azért megjártam a mélységeket a miértek után kutatva.
🏊♂️ 1900m 🚴♂️ 86km 🏃♂️20,6km
⏱️ 4:31:38 (a futópálya csak 18,4 km volt)
📊 Abszolút 34. hely, korcsoport 10. hely
Következő állomás a tatai Old Lake Man volt, ahol a Rövidtávú Országos Bajnokságon álltam rajthoz. Tata szívemnek kedves verseny. Ez az egyedüli triatlon verseny, amin eddig minden évben indultam, mióta triatlonozom.
A tavalyi évhez képest az időjárás sokkal kezelhetőbb volt, így bíztam abban, hogy sikerül egy jó időt futnom. Ekkorra már magabiztosabban is edzettem, a sérvem kapcsán sem volt annyi kétely bennem.
Az úszást kimondottan élveztem, jól ment. A bringapálya útminősége kifejezetten rossz volt…, nem mertem a határaimon tekerni. Inkább a baleset elkerülése volt a cél. Azonban futásban már nem óvatoskodtam és sikerült egy kimondottan szép teljesítménnyel célba érkezni.
A bringapálya miatt keserű volt a szám széle, de a futás miatt és összességében tekintve a versenyt büszke voltam. Továbbá a fő célom az volt, hogy javítsak a tavalyi 2:19:00-ás időmön, ami sikerült.
🏊♂️ 1500m 🚴♂️ 40km 🏃♂️10km
⏱️ 2:17:26
📊 Abszolút 35.hely, korcsoport 5.hely
Majd jött a Fadd-dombori Amatőr Sprint Országos Bajnokság.
Egy darabig vacilláltam, hogy elinduljak-e ezen a versenyen. Tavaly óriási élmény volt. Gyors pálya, remek hangulat és ott volt a fogadalmam is… Tavaly 1:01:49-es idővel értem célba, de éreztem hogy képes lehetek egy 1 órán belüli időre is, amiért vissza kell majd ide térni. Ugyanakkor ez egy újabb olyan hétvégét jelentett, amit nem a családommal töltök, ráadásul több, mint 3 órát kellene utazni ezért az 1 órás versenyért (bizony, családapaként ezt is mérlegeli az ember).
Azonban Tatát követően óriási volt az önbizalmam, valamint egy ideje már motoszkált a fejemben, hogy jövőre nem biztos, hogy tudok ilyen szinten triatlonozni, vagy egyáltalán triatlonozni…, így könnyen lehet, hogy ez a verseny lenne az utolsó, ahol ilyen jó formában rajthoz állhatok.
Az augusztusi sérvműtét miatt az idei évben triatlon verseny már nem kerülhet porondra, továbbá ősszel nagy változások állnak be az életünkben. Zsombor óvodába megy, Janka bölcsibe, Sári pedig visszatér a munka világába. Innentől nagyobb feladat hárul rám is a gyerekek logisztikájában, ami befolyásolja majd a sport helyét és idejét. Egy új helyzetet fog teremteni, amihez képest a jelenlegi nagyon kényelmes volt. A triatlon bele fog férni? Ha igen, milyen szinten? Lehet, hogy a futásra kéne csak koncentrálni és “csak” futónak lenni?
Mi lesz akkor a többivel?
Végül leutaztam Faddra és rajthoz álltam úgy, hogy “ami a csövön kifér”, mindent beleadok.
Az úszást ismételten élveztem, hasonlóan az Old Lake Manhez. A kerékpáros rész óriási élmény volt. Mindent megtettem, hogy egy nagy bolyhoz tudjak csatlakozni (sprint távon lehet bolyozni), ami kifizetődött. Brutális élmény volt 30-40 fős bolyban száguldani. A futáson pedig önbizalomtól duzzadva, ténylegesen mindent kirakva az asztalra igyekeztem, hogy 1 órán belüli idővel érjek célba.
Végül egy hosszabb lehelettel kicsúsztam az egy órából, de fantasztikus érzés volt célba érni!
🏊♂️ 750m 🚴♂️19km 🏃♂️5km
⏱️ 1:00:03
🏆 Abszolút 15. hely; korcsoport 3. hely
🙌 Csapatban 2. helyezett lett a Tuttobici csapat a Felnőttek között.
A faddi élmények meghatározóak voltak.
Eldöntöttem, hogy a triatlon az életem része marad mindenképp! A triatlon egy iszonyat izgalmas sport és rengeteg értéket kaptam Tőle. Egészséget, élményeket, barátokat, szemléletet, életfelfogást és egy életstílust.
Az életem részévé vált mind az úszás, mind a biciklizés és mind a futás.
Maga a triatlon vált az életem részévé.
És így vagy úgy, az életem része is marad!
Folytatjuk!