Sok-sok fejtörés árán, de készen van a 2025-ös versenynaptáram. 🗓️
2025-ös versenynaptár

Sok-sok fejtörés árán, de készen van a 2025-ös versenynaptáram. 🗓️
Nehéz, olykor-olykor magányos, sokszor lelkiismeretfurdalással teli volt az a munka, amit beleraktam, de a cél ott lebegett a szemem előtt és motivált. Ott akartam lenni Tatán, átélni annak a miliőjét, mindent beleadva szárnyalni az ikonikus faddi sprint távon és célba érni egy középtávú versenyen idén is. Ezért dolgoztam. Ezért tettem a dolgom, ahogy tudtam. Fókuszáltan, fegyelmezetten, konzisztensen.
Micsoda év volt!
Sport szempontjából egy mentálisan nehéz, motivációt tekintve hullámzó év van mögöttem. Munkát tettem bele bőven, efelől nincs bennem kétség, és összességében egy nagyon sikeres évet zártam újfent, ami miatt elégedett vagyok. A sport megmutatta ismét, hogy amennyit beleteszel, annyit veszel ki belőle.
,,[…] Meleg volt, a pálya nem volt könnyű, kanyargós, itt-ott zsúfolt és volt egy nehezebben futható hosszabb murvás rész. Nem ment gördülékenyen a futás. Ez mind erősítette a “minek vagyok én itt és minek csinálom én ezt???” érzést. A másik sarokban ott volt az elszántság, hogy tisztességgel végig akarom ezt csinálni! Képes vagyok rá és ezt újfent bizonyítani akarom! […]”
,,…a lehetetlen és a teljesíthető feladat között csupán a nézőpont jelenti a különbséget.”
Célba érkezve boldog és elégedett voltam! ,,Ez tisztességesre sikeredett! Ezt így akartam!” Majd megöleltem Sárit és Zsombort! Óriási szerepük van ebben a sikerben!
Oké, oké! Tudom! Tisztában vagyok vele! De mégis… olyan nehéz… Az ember tudja. Tudja mit kell tennie, sokszor mégsem teszi, ugye? Küzd. Küzd a szívével az esze ellen vagy az eszével a szíve ellen.
Vegyes érzelmekkel álltam a verseny előtt és vegyes érzelmekkel álltam a verseny után is. Szükségem is volt némi időre, hogy leülepedjenek a gondolataim, érzelmeim és tisztábban lássak.
Ezért szeretek versenyezni. Még egy relatíve rövid versenynek is brutális lélektana van. Rengeteget tanulhat az ember abból, amin keresztül megy.