Talán a napokban megkezdett Will című könyvben olvasott sorok fejezik ki igazán, hogy mi volt a sikeres Old Lake Man középtávú triatlon versenyem kulcsa.
Tavaly kifejezetten rossz érzésekkel és élményekkel teljesítettem a tatai Öreg-tónál megrendezésre kerülő versenyt. Így idén a fő cél az volt, hogy ezeket az emlékeket felülírjam és egy jót versenyezzek. A keszthelyi verseny után azonban vérmesebbé váltam és szerettem volna 4:40-es időn belülre törve teljesíteni a távot. Ezt azonban – a versenyt megelőzően – az időjárás miatt felülírtam.
A viszonylag “lájtos” június után júliusban berobbant a nyár, a kánikula. A tatai verseny hetén nem csak a meleg, hanem hőségriadók sora jelezte, hogy a hétvégén nem a táv, nem a pálya, hanem az időjárás – pontosabban a hőség – fogja jelenteni a legnagyobb kihívást. Nem szeretem és nem is bírom igazán a meleget, így aggódni és félni kezdtem.
A versenyek hetében mindig emelem a folyadékbevitelt, jelen esetben ezt tovább fokoztam (cserébe folyamatosan wc-re jártam… 🙂 ). A frissítési tervem a melegnek megfelelően készítettem elő, valamivel többet pihentem és próbáltam mentálisan felkészülni. Szombaton volt a verseny rövid távú napja. (A középtávot, amin én is indultam vasárnap rendezték) Több edzőtársam is indult és a beszámolójukat hallgatva megrettentem. Röviden összefoglalva: “pokoli meleg, többen rosszul lettek és feladták… frissíts, frissíts, frissíts!!!”
Szombaton valóban pokoli meleg volt. Szüleimnél vendégeskedve a ház adta védelem ellenére is szenvedtem tőle. Így az esti beszámolókat olvasva kisebb majré lett úrrá rajtam. “Hogy fogok én így egy közel 5 órás versenyt teljesíteni?!” Aztán gyorsan felülkerekedtem ezen az érzésen és tisztáztam a helyzetet. A körülmények, amiket mindig számításba kell venni, nem lesznek a legideálisabbak! Így nem szabad görcsösen ragaszkodni a 4:40-en belüli időhöz. A meleg is egy tényező, amire fel lehet és fel kell készülni, így – hogy elkerüljük a tavalyi történéseket vagy esetleges kényszerű feladást – a biztonságos, tisztességes teljesítést kell szem előtt tartani, tehát frissíteni, frissíteni, frissíteni! Okosan, szépen, óvatosan haladni és tenni a dolgom lépésről, lépésre.
A víz “pocsolya meleg” volt. Fuldoklós volt az úszás. Egy kisebb bolyban tudtam tempózni. A meglepő hullámok okoztak nehézséget és meglepetést. Volt egy minimálisabb rosszullét a vízben, de szerencsére csak átmeneti és hamar kiengedett a gyomromban keletkezett görcs. A mezőny első részében hagytam el az Öreg-tavat. Először úsztam ilyen távon neoprén nélkül. Ez és a körülmények hatással voltak az időmre, de elégedett vagyok vele.
A depoban egy hűtőtáskában hagytam a frissítésem, így a depo időm némiképp hosszabbra nyúlt, hisz csak akkor csomagoltam ki és rögzítettem őket a kerékpáromra, azonban így egész sokáig kellemes hőmérsékletű folyadék állt a rendelkezésemre. A bringapálya minimálisan szeles volt. Sajnos az út minősége hagyott nem kevés kívánnivalót maga után, emellett a “combos” mivoltjával is meg kellett küzdeni. Több hosszú, sunyi emelkedő, szinte folyamatos “hegy és lejt menet”. Emellet sokszor érezte az ember, hogy a menetszél konkrétan meleg, perzsel. Folyamatosan ittam, frissítettem, a sótablettákat adagoltam és vizeztem magam. Minden frissítőpontot kihasználtam maximálisan. Ez ugyan kizökkentett a ritmusból minden esetben, de így is nagyon szép átlaggal (magamhoz képest pláne) teljesítettem a biciklis távot.
Futásra is készítettem magamnak a hűtőtáskába soft kulacsban folyadékot, amit felmarkolva iramodtam neki a pályának. A futás az Öreg-tó mentén kijelölt 10+ kilométeres körön (5 km oda és vissza) zajlott, a tó erdős részén. Így nagyobb részt árnyékban futottunk, kis részen érintettük csak a napsütötte strandot. Azonban ennek ellenére is rekkenő hőség volt és többször érezhette azt az ember, hogy konkrétan egy “meleg levegő falnak” fut neki. A kerékpáros etaphoz hasonlóan folyamatosan vizeztem magam, ittam, sótablettát adagoltam (utólag itt egy zselé beiktatása lehet, hogy jót tett volna). A második körben már lassultam, a lábaim nem engedelmeskedtek, folyamatosan ment a mentális karate. De nem álltam le! Nem engedtem meg magamnak, hogy sétáljak. A futást megkezdve az edzőtársaim bekiabálták, hogy korcsoport 4. helyen állok, mindössze 20 másodpercnyire a dobogós helyezéstől. Igyekeztem helyén kezelni, nem elrohanni ettől függetlenül az elejét, de így is hamar megelőztem vetélytársamat, így a pozíció tartása miatt is kitartottam a végletekig. A körülményekhez képest a futó időmmel is abszolút elégedett vagyok.
4:49:23-as idővel értem célba. Fájt. Nagyon. De elégedetten, sikeresen – és szerintem okosan – megküzdve a meleggel, jó érzésekkel léptem át a célvonalat. Az abszolút 14. hely és korosztályos 3. hely pedig hab a tortán.
Sokat köszönhetek az edzőtársaknak, akik támogattak, szurkoltak, segítettek és sok – a saját bőrükön előző nap megtapasztalt – hasznos tanáccsal láttak el.
Sikeres és szép teljesítésnek könyvelem el az Old Lake Man középtávú triatlon versenyemet. Tudtam alkalmazkodni a körülményekhez fizikálisan és fejben is. Sikerült átkeretezni a dolgokat. Új célt, új feladatot, új megoldást találni. Nézőpontot és szemléletet váltani. Ezt látom a sikerem kulcsának.