Nem volt egy kellemes futás, pláne a vége nem, de cserébe sokat tanultam a versenyből és ismét sikerült jobban megismernem önmagam. A sport ismételten egy új helyzet elé állított, amiből merítkezhet.
Címke: terepfutás
Érzésem szerint sokunk kompenzál valamit így vagy úgy az életben. Mindenki igyekszik a gyengeségeit, hibáit, félelmeit takargatni és valamilyen szinten ellensúlyozni azt vagy azokat. Az élet több területén kompenzálok én is. A magánéletben, a munkában – érdemes ezeket is megvizsgálnom – és a sportban is.
Egy élménydús, érzelemdús hosszútávú kapcsolat elején járunk: én és a terepfutás. Ha ténylegesen egy párkapcsolathoz hasonlítom, akkor most ott tartunk, hogy ismerjük egymást, egyre többet tudunk a másikról – a környezetünktől is sokat hallottunk egymásról – és az első pár randin már túl vagyunk. A legutóbbi, egyben harmadik ilyen alkalom a hétvégi VTM – Vértes Terep Maraton – volt, ahol félmaratoni távon futottam.
A futáson belül egyre nagyobb érdeklődés van a terepfutás iránt, egyre többen kóstolnak bele ebbe a műfajba is. Nincs ez másképp velem sem. 2021-et egy terepfutó versennyel zártam, január elsején pedig az idei évet terepfutó versennyel nyitottam meg (mintha semmi nem változott volna).
De miért fordulnak egyre többen a terepfutás irányába?
Mégis miért?
Miért futunk?
Miért töltjük már az év első napjának délelőtti óráit egy futóversenyen?
Mindannyian erre keressük a választ….