Kategóriák
Bejegyzések

Mit kompenzálsz ezzel a sok sporttal Gábor?

Érzésem szerint sokunk kompenzál valamit így vagy úgy az életben. Mindenki igyekszik a gyengeségeit, hibáit, félelmeit takargatni és valamilyen szinten ellensúlyozni azt vagy azokat. Az élet több területén kompenzálok én is. A magánéletben, a munkában – érdemes ezeket is megvizsgálnom – és a sportban is.

,,Minek sportolsz ennyit? Mit kompenzálsz Gábor?”- kaptam meg már a kérdést, hol bújtatottan, hol egyenesen, akár kijelentve is. Tették ezt talán irigykedve, kíváncsiságból vagy féltésből. Volt benne talán bántó célzat, de volt jóindulatú érdeklődés, amely megértést keresett.

Szerintem ez egy jó kérdés, semmiképpen sem bántó és a választ megtalálva jobban megértheti önmagát az ember. Tudatosabb tud lenni. Hiszen jómagam is többször elgondolkozom, hogy miért tűzök ki magam elé ilyen nagy célokat (idén a célok között van az IRONMAN táv teljesítése, egy 3 óra körüli maraton és egy terep maraton, és persze vannak még szép céljaim a jövőre nézve is). Miért vállalok ennyi edzés munkát, ennyi lemondást, ennyi logisztikát munka és immáron család mellett? Miért nem elég heti 4-5 mozgás, sportolás, ami valószínűleg a megfelelő életvitel mellett ugyanúgy biztosítaná az egészségemet? Miért nem elég hétvégén egy 30 kilométeres feladatos futás helyett egy kellemes túrázás? Hát a legutóbbi hosszú edzésemre – négy órás kerékpározásra – elvittem magammal ezen kérdéseket.

Felszínen vagy közel ahhoz sok választ találtam.
Szeretek sportolni, gyerekként az életem része volt és gyakorlatilag úgy szocializálódtam, hogy a sport ott van a mindennapjaimban. Segít kiereszteni a fáradt gőzt, tisztázni és rendezni a gondolatokat. Testileg is karban tart, ami fontos számomra. Szeretek sportosan kinézni. Jó érzés úszni, mintha lebegne az ember. Jó érzés szép tájak mellett tekerni vagy futni. Jó érzés magas hegyek kilátását élvezni, miután feltúráztál vagy felfutottál rájuk.

Oké, de mi van mélyebben?
A sport sokszor – mint egy jó coach vagy akár pszichológus – irányba tesz, segít egyensúlyban maradni. Segít tisztábban látni, megemészteni a dolgokat, megoldásokat keresni és találni. Egy sport-barátom mondása: ,,Fuss neki a kérdéseknek, mozgásban a válasz”. Sport közben számtalan – akár munkahelyi, akár magánéleti, akár lelki – kérdésre találtam meg a választ. Mára már szinte eszközként használom, hogy így a kreatívabb és lényeglátóbb énem előtérbe kerüljön. Emellett mentálisan is megerősít. Minden nap megmutatja, hogy munkával, kitartással, türelemmel és alázattal az ember célokat érhet el. Ezáltal hitet is ad. Az alázatos munkába vetett hitet. Továbbá az önbizalmamat is építi, hiszen minden leküzdött újabb kihívás erőt ad és magabiztosságot az élet más területeihez is.

És mi a helyzet a versenyekkel?
Szerintem az embert a kihívások, megpróbáltatások éltetik. Amikor használnia kell a kompetenciáit, problémákat és feladatokat kell megoldania vagy éppen kihívásokkal kell megküzdenie. Ez így van az élet számos területén, így a sportban is, még az amatőr sportban is. Ezért kellenek célok, amik sokfélék lehetnek. Számomra ezen célok a versenyek teljesítése. Szeretek versenyekre járni és nem feltétlen a competitiv énem végett. Amellett, hogy imádom ezeknek az eseményeknek a hangulatát, három dolog, három érzés miatt indulok versenyeken és mérettettem meg magam. Amiatt, amit a rajtzónában a visszaszámláláskor élek át. Amiatt, amin a teljesítés során megyek át és amiatt, amit a célba érkezést követően élek át. Leírhatatlan érzelmi világa van a versenyeknek, olyan, amire rá lehet kapni, akár a drogra. Tapasztalatom szerint a hosszabb felkészülést igénylő és hosszabb távú versenyeken ezen érzések még fokozottabbak, így hajt a kíváncsiság, hogy mit élek át még nagyobb kihívások során.

Közben áttekertem Kajászón. Jártam valaha is Kajászón? Tudtam egyáltalán, hogy létezik ilyen település? Nem. És valószínűleg soha nem szereztem volna róla tudomást, de a sportnak köszönhetően kicsit megismerhettem. 🙂

Na de a fő kérdés: mit kompenzálsz Gábor?
Érzésem szerint sokunk kompenzál valamit így vagy úgy az életben. Mindenki igyekszik a gyengeségeit, hibáit, félelmeit takargatni és valamilyen szinten ellensúlyozni azt vagy azokat. Az élet több területén kompenzálok én is. A magánéletben, a munkában – érdemes ezeket is megvizsgálnom – és a sportban is.
Kompenzálom azt a kisfiút, aki reggel a kakaóját szürcsölve az olimpiáról álmodozott, de annak a közelébe sem ért. Kompenzálom azt a kisfiút, aki csak később került fel a nagyok közé, mert nem úszott elég jól. Kompenzálom azt a fiút, akit nem vittek el az edzőtáborba, mert az eredményei nem voltak elég jók. Kompenzálom azt a fiút, aki görcsösen próbált meg bizonyítani a versenyeken az edzőinek, a családjának, a világnak és önmagának, de talán pont a görcsösség miatt ez nem igazán sikerült. Feloldódik vajon ez a feszültség, ha a fenti céljaimat teljesítem? Nem tudom biztosan. De tudom, hogy lépésről lépésre egyre közelebb kerülök hozzá.

Értelmetlennek tűnhet abszolút amatőr, hobbi sportolóként, család és munka mellett, lemondásokkal ilyen célokért küzdeni. De annyi értelmetlennek látszó dolog van a világban és ahogy Simonyi Balázs Ultra című filmjében is mondja: ,,Azért, mert valami önzőnek, öncélúnak vagy hiábavalónak tűnik, még nem feltétlenül rossz. Lehet motiváló is, lehet akár értelme és a futás ilyen: tényszerű, egyszerű, és elvezet önmagadhoz.”

Büszke vagyok arra, hogy sportolok.
Jobban érzem magam, amikor a napom része az edzés is. Nem tudom elképzelni, hogy helyette mi mást csinálnék.

Tudom vagy inkább érzem, hogy a fentiek mellett én valamiért a sportban keresem a választ arra a kérdésre, hogy ki vagyok én és a sportban látom a lehetőséget arra, hogy kitűnjek, hogy nagy dolgokat vigyek véghez. Ennek az okát sejtem, de még fejtegetem. És hogy ez jó-e vagy rossz? Egyenlőre nem ártok vele senkinek.