Tavaly mondván, hogy az új lakásunkban, valamint kicsi gyerek mellett már nem akarok görgőzni, eladtam azt és kitaláltam, hogy a téli hideg, nedvesebb időben “montizni” fogok helyette. Budaörsön a lehetőség is adott hozzá.
Kerülvén a nagyobb anyagi befektetést végül az “ŐSMONTISOK adok-veszek” csoportból sikerült beszereznem egy “klasszikus” darabot. Tuttobici bringa boltban helyrepofozták és neki is veselkedtem a közeli hegyeknek.
A kezdeti nagy lelkesedés kb. két alkalom után alább hagyott, valamint az enyhébb télnek köszönhetően az országútizás sem volt kivitelezhetetlen.
Idén szinte rá sem néztem. A tavalyi sárral együtt állt a tárolóban. A megtakarítására is csak azért került sor, mert el is akartam adni. “Ócska, régi, nem is használható igazán…. Majd montizok, ha tudok venni egy igazán jót”. Kicsit talán szégyelltem, le is sajnáltam.
Adódott, hogy egy nap a nedves útviszonyok miatt nem tudtam volna teljesíteni a kiírt bringázást. Hát felpattantam a montira és kimentem tekerni a hegyekbe. Péntek reggel, munka előtt, a friss levegőn kint lenni a hegyekben… piszkosul élveztem a bringázást. Adrenalin az egekben. Kétszer is elestem, vagyis csak eldőltem, ami tovább emelte az izgalmakat. Fülig ért a szám 😃
Azóta rákaptam a “montizásra”.
Nem érdekel a tempó, nem érdekel a táv sem. Tekerni az avarban, a fák gyökerein egyensúlyozni, köveken pattogni, sziklák mellett elsuhanni, fákat kerülgetni és csak arra koncentrálni, hogy ne ess el, ne pont itt törd össze magad, ne veszítsd el az egyensúlyod és hogy teljesítsd az előtted álló feladatot, akadályt… félelmetesen izgalmas!!! Full fókuszt kíván!
És ezt az élményt ez az ütött-kopott ősmonti is megadja!
A hirdetést levettem 😉
2023.11.26-ai Facebook bejegyzés