Megkésve, de nem felejtve.
Főleg, hogy szuper élményekkel gazdagodtam.
Múlt hét vasárnap került megrendezésre – a Maratonman versenysorozat szervezésében – az NN City Run Budapesten, mégpedig nem is akárhol, a Várkert Bazár adott helyet ennek a remek futóversenynek.
A versenyen iramfutóként vettem részt és a terv szerinti félmaraton mellett az 5 kilométeres távon is részt vettem, hordozva az 5 perces zászlót, tartva az ennek megfelelő iramot, segítve ezáltal a futótársakat (az iramfutásról már korábbi bejegyzésemben is írtam).
Tavaly kóstoltam bele az iramfutásba, idén pedig már “hivatalos” Runbassadorként viszem a zászlót a Maratonman futóversenyein. Az 5 perces tempókat választottam, hiszen ez már kellően lendületes és számomra kényelmesen tartható, emellett edzésnek is megfelel, ugyanakkor tudok mellette – akár verbálisan is – segíteni a futóknak.
Vártam az NN City Run versenyt. Gyönyörű, már-már tavaszias idő volt, igazi futó idő, amolyan “PB döntögetős”, bár a szél olykor-olykor kellemetlenül szembenállva igyekezett ezt megakadályozni.
3, 5, 11 és 21 kilométeren tudta megmérettetni magát férfi és nő, kicsi és nagy, fiatal és idősebb. Bizony, egészen kis gyerekek is ezen a futóversenyen töltötték a vasárnap délelőttjüket, amit öröm volt látni, bár így Zsomborra gondolva erősen hazavágytam.
A start futamot (3 km) követte az 5 km-es táv, ahol már én is jelen voltam. Izgalmas táv, hiszen a futók életében gyakran ez az első komoly mérföldkő. A rajtban állva, hallgatva a zenét és a speaker motiválását meghatódtam. Épp úgy, mint amikor tavaly júniusban az első triatlon középtávú versenyem rajtjánál álltam a Balaton vizében és a könnyeimet törölgettem. Iszonyat jó érzés volt! Jó volt látni a sok fiatalt a távon, az egészen pici lányt, aki elsuhant mellettünk és azt a párt, akik szó szerint húzták egymást, hiszen gyakran egymás kezét megragadva adtak erőt a másiknak. Szép volt!
A 11 km-es táv ideje alatt pihentem, nyújtogattam, beszélgettem, töltődtem, majd következett a félmaratoni táv, a 21,1 km. Ezen táv izgalmát talán mindenki sejti. Egy félmaraton rajtjában sok munka, siker, fájdalom, cél, vágy, lemondás és még több elszántság áll. Itt találkoztam a ,,Maisfutok” páros váltójával is, akik adventi ajándékként kapták eme kihívást. Igen! Ha van egy futó ismerősöd, remek ajándék ötlet egy nevezés (imádom ezt a sztorit!).
Az egész távon szinte végig nagy bojban, szépen egyenletesen haladtunk. Ügyesek voltunk, olyannyira, hogy 5 kilométerrel a vége előtt a boj nagy része iramot váltva meglépett, így biztosan 1:45-ön belül (5 perces átlagnak megfelelő idő) teljesítve a távot.
A célban sokan megköszönték a segítségemet.
Én pedig köszönöm nektek az élményt és azt az inspirációt, amit tőletek kaptam!