Keszthely Középtávú Triatlon Országos bajnokság.
Izgatottan vártam. Két éve ugyanitt teljesítettem az első középtávú triatlon versenyemet. Onnantól érzem magam igazi triatlonosnak, hiszen akkor találkoztam először azokkal az elemekkel, amik ezt az izgalmas sportot jellemzik. Nyíltvízi úszás, neoprén használat, frissítési terv, stratégiák.
A bécsi maratonra és a 3 fős ultrabalaton váltóra való felkészülés a futást helyezte előtérbe, illetve az időjárási viszontagságok sokszor felülírták a terveket, így kerékpáron hiányoztak a kilométerek, hiányoztak a “munkaórák”. Az UB-t követően volt kereken 5 hetem, hogy ezt orvosoljam és tisztességesen végig tudjam csinálni Keszthelyen a 1900m úszásból, 86,3km kerékpározásból és a 21,2km futásból álló középtávú triatlon versenyt. Ugyanis ez volt a terv, a cél. Egy szép, tisztes teljesítés. Csak lazán, élvezetesen. Minden nyomás nélkül.
No, de az ultrabalaton alatt, amikor késő este már a 60 feletti kilométereimet teljesítettem, megígértem magamnak, hogy ,,én már pedig most egy hetet pihenek majd! Dusi is hagyjon békén”. Így is lett. Könnyed mozgások, WC fülke felújítás és egy szuper esküvő volt a menü az első héten. Majd megkezdődött 3 hét keményebb kerékpár fókuszú munka és ahogy közeledett a verseny, úgy váltam egyre magabiztosabbá. ,,Nem lesz gond!” Az utolsó héten, a verseny hetében már csak átmozgatásokat, könnyed edzések végeztem. Fejben is elkezdtem készülni, átgondolni, összerakni a stratégiát. Megnéztem az összes információs videót, amit a szervező közzé tett. ,,Áj, de király ez a sport!” – fogalmaztam meg Sárinak és már alig vártam, hogy elkezdődjön a verseny és így az idei triatlon szezon is számomra.
Keszthelyre már pénteken megérkeztünk, ebéd előtt át is vettük a szállást. A szállásadó kedves volt és jelezte: holnap útlezárások lesznek, mert ilyen bolond triatlonosoknak lesz itt verseny 😃 Zsombor alvását követően lementünk a strandra, ahol a versenyközpont is volt. Átvettük a rajtcsomagot, megnéztük a pályát, meglestük a kacsákat és hattyúkat, Zsomborral még a Balaton vizét is csekkoltuk, találkoztunk rengeteg sportbaráttal, majd hazatértünk. Összekészítettem a versenycsomagom a kora reggeli induláshoz.
Rosszul aludtam. Zsombornak sem volt jó éjszakája, de tőle függetlenül sem lett volna zavartalan az éjszakám. Így reggel rémisztő érzéssel készülődtem az induláshoz. “Hú banyek, de nincs kedvem most ehhez…” A versenyközpontban sok ismerőssel találkoztam a bedepózás során. A jó hangulat némileg felpörgetett, de még így is kicsit fásultan álltam a vízben 7:58-kor, várva a 8:00 órás rajtot.
A kezdeti csete-paté a vízben fel-fel ébresztett, de nem esett igazán jól az úszás, vártam a végét. ,,Nem baj, van ilyen. Csináld szépen a dolgod!” Depózást talán kicsit komótosan, de szépen strukturáltan hajtottam végre, így hamar bringára pattantam és “BAMM” (nyugi, nem defekt) – elkezdtem élvezni a versenyt. Iszonyat jó volt! Nem volt egyszerű a pálya, szintes, hullámvasutas és szeles volt. Igyekeztem okosan beosztani az erőmet, sokat inni a meleg miatt, a frissítési tervemet tartani és csakis magamra figyelni. Emelkedőkön keményen dolgoztam, lejtőkön kicsit pihentem. Szépen sikerült a kerékpáros etap, így a depóba nagy elánnal érkeztem meg. ,,Még egy félmaraton! De nyugi Gábor! Csak egyszer kell futnod, nem úgy, mint az UB-n és nem kell annyit futni, mint Bécsben” – tisztáztam magamban és neki iramodtam az 5 körnek.
A meleg az elejétől kezdve kínzó volt a futáson, de nagyon sűrűn voltak frissítő pontok, így sikerült mindig kellően hűteni és frissíteni magam. Sokan szurkoltak a pálya mellett, ami iszonyat jól esett, mindig adott egy kis lendületet. Több társammal is pacsiztunk a futás során, ami szintén jó érzéssel töltött el minden esetben. A futásra Sári és Zsombor is lejött a partra. Őket meglátva minden esetben gombóc keletkezett a torkomban, pár könnycsepp szökött a szemembe és mérhetetlen hálát érezve, robbanásszerűen tudtam új erőre kapni. Nagyon szuper volt, hogy a futópálya így volt kialakítva, hogy rengetegszer találkozhattunk.
Holtpontok akadtak azért így is, de minduntalan sikerült átlendülni rajtuk. Sokszor eszembe jutott a Vasemberek című könyv és az abban olvasottak. Merítkeztem a bécsi maraton és az UB sikeremből is. Tudtam, hogy a holtpont csak a fejemben él és bíztam a testemben, hogy az még bírja. Bírnia kell! Így nem álltam meg egy lépésre sem. Nem sétáltam egy métert sem. Végig futottam, ráadásul egészen szép és egyenletes tempóban. Ez volt a negyedik középtávú versenyem és az első, amibe nem sétáltam bele.
Célba érkezve boldog és elégedett voltam! ,,Ez tisztességesre sikeredett! Ezt így akartam!” Majd megöleltem Sárit és Zsombort! Óriási szerepük van ebben a sikerben!
Az eredmények és helyezések elégedettségre adnak okot. Magabiztossá tett ez a verseny, új motivációkat nyitott ki számomra. Erősnek érzem magam. Büszke vagyok arra, ahogy végig mentem és arra, hogy a versenyt követően is fizikálisan remekül érzem magam. Utólag talán kicsit túl óvatos voltam és lehettem volna még bátrabb. De ezt csak a verseny után tudtam meg. Ezt csak ezt a versenyt követően hiszem el. Ezt adja a sport. Lépésről lépésre győzöd le önmagad, kerekedsz felül korábbi éneden és érsz el célokat.
És így vágok neki a következő megmérettetésnek. Ezzel a motivációval, lendülettel és hittel!
Old Lake Man – Tata, jövök!