Decemberben, amikor a versenynaptáramat terveztem, ez a verseny egyértelmű volt, hogy felkerül a listára. Ráadásul elsőként, hiszen a családunk bővülése nyomán adtam magamnak és magunknak időt, hogy megszokjuk az új felállást, rendeződjenek a napjaink és kialakuljon, hogy sport terén mire és hogyan van idő. Így a 2024-es versenyszezont a korábbiakhoz képest később, csak április 14-én a VTM-en terveztem megnyitni.
2022-ben elképesztő formában érkeztem a versenyre és szárnyaló győzelmet arattam az akkor még rövidebb és gyorsabb pályán.
VTM félmaraton – harmadik randevúm a terepfutással
2023-ban megismerkedhettem a címvédői nyomással és önmagamat is jobban megismertem. Győzni mentem és győztem is!
Jöttem, futottam, felismertem és nyertem
Eltökélt szándékom volt, hogy idén is elsőként érjek célba a félmaratonisták között. Ez nagyon motivált!
Decemberi lazítás (bár futás terén gyűjtöttem szépen kilométereket ez idő alatt is) után januárban megkezdtük a munkát. Idén a gyorsításon van hangsúly, ami bár intenzívebb, de időben rövidebb edzéseket követel meg. A triatlonból az úszással sajnos erősen hadilábon állok (idén eddig 8 alkalommal úsztam), a kerékpáros edzéseket többé-kevésbé el tudom végezni, azonban a futó edzéseket nagyon szépen abszolválom. Két hét betegeskedést leszámítva folyamatosan tudtam edzeni. Így késznek éreztem magam mind testben, mind mentálisan, mind lélekben a Vértesben rám váró 23,7 kilométerre a maga 625+ szintemelkedésével. Egészen a utolsó napokig…
A verseny előtti napokban megjelentek a démonok:
“Mi van, ha most nem vagy elég erős, hogy megnyerd a versenyt?”
“Mi van, ha erősebb mezőny alakul ki idén?”
“Nem edzel annyit, mint az elmúlt években! Nem nyerhetsz!”
“Nem vagy képes háromszor is nyerni!”
“De nyerned kell, csak az elfogadható! Különben semmit sem érsz!”
…
Cikáztak a fejemben ezek a sötét, kishitű, görcsös gondolatok. Igyekeztem rendet tartani és kezelni! Végiggondoltam a pályát, vizualizáltam a lehetőségeket, mentálisan készítettem magam a különböző forgatókönyvekre.
A versenyre már nyugodtan, higgadtan érkeztem meg. Két célom volt. Egy jót futni, érezni, hogy mennyi van bennem és mindent megtenni a minél jobb eredményért! – “Forró szív, hideg fej!”
Amikor megláttam, hogy kik várakoznak a félmaratoni rajtra… ismét “pánikolni” kezdtem, így elvonulva igyekeztem mindent kizárni és tengelybe helyezni magam. Mivel a bemelegítés során nem esett jól a futás az egyre melegedő időben, egy visszafogottabb rajtot, kezdeti mezőnyben való megbújást és onnan történő felfelé építkezést tűztem ki célul. Azonban az utolsó egy percben, a visszaszámlálás alatt, a rajt következtében valami “átkattant”! Megérkeztem! Pezsegtem! Kilőttem a rajtból!
“Nah gyerünk! Ne picsogj Gábor! Mutasd meg!”
Az elmúlt két évnek megfelelően sikerült ismételten ellépni a mezőnytől. Az első kilométerek után azonban utolért, sőt, meg is előzött egy vetélytárs, ami új helyzet volt számomra, eddig ismeretlen… “De hát én itt mindig egyedül futok. Elszakadok a mezőnytől és kvázi verseny nélkül, rajt-cél győzelmet aratok. Nem akarok versenyezni. Nincs hozzá erőm…” – és ez megingatott. Egy pillanatra el is engedtem a vetélytársat. Azt éreztem, hogy már el is vesztettem a versenyt. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, amikor észbe kaptam: “Veszíteni jobban fáj! Erőltesd meg magad! Tegyél meg mindent!” – sikerült is visszavennem a vezető pozíciómat és az első nagy emelkedőn előnyre szert tenni, majd folyamatosan növelni azt. Onnantól kezdve szépen dolgoztam, kilométerről kilométerre. Testben, fejben és lélekben egyaránt. Fókuszált voltam és élveztem a futást.
De jött egy hiba…
Egy kanyaron túlfutottam, csak úgy, mint a Budai Trail-en, de most az órámnak köszönhetően hamarabb észbe kaptam és visszafordultam. Bár a tracktől való eltérést szinte azonnal jelezte a kütyüm, én a “‘majd én azt jobban tudom…” hozzáállással még robogtam tovább kicsit. Majd realizáltam: “Elcsesztem! Ne már…”
Iparkodtam visszafelé, remélve, hogy nem okozott nagy kárt a pályatévesztésem. Körülbelül 2 kilométer után utolértem azt a versenytársamat, akivel még az elején viaskodtam. Ő úgy tippelt, hogy a 4. helyen futott addig. Robogtam tovább. Egyszer csak egy sűrű mezőnybe érkeztem. Ellenőriztem a rajtszámokat és mind félmaratoni távon futó volt (négy távon lehetett indulni, mind különböző színű rajtszámot kapott). Olyan volt, mintha a fél mezőny mögé keveredtem volna. Megzavarodtam, motivációt vesztettem, kicsit lassítottam. Majd ismét észbe kaptam! Azért érkeztem erre a versenyre, hogy fussak egy jót, kiadjak magamból mindent, amire képes vagyok, így visszavettem a versenytempóm és robogtam a cél felé.
Célba érve egyből közölték, hogy eredményhirdetés nem lesz, mert a pálya egy kritikusnak számító pontjánál hiányzott az irányító crew tag, így a mezőny nagy része rövidebb pályát futott (ők kerültek elém), egy másik része pedig “repetázott”. Ők a második frissítő ponton mikor megtudták, hogy az elsőt kihagyták, visszafordultak, hogy érintsék azt is. Le a kalappal előttük!
Számolgatva, nézve az így kialakult eredménylistát, a rendelkezésre álló információk alapján és a versenyfotókat elemezve, talán kijelenthető, hogy sikerült megnyernem idén is a VTM félmaratoni távját. De ez nem hivatalos! És nem is számít igazán. És érdekes módon az egómat sem piszkálja annyira, mint azt korábban tette volna egy ilyen eset. Ez van! Az élet ilyen. Csúsznak be gikszerek.
Korábban aggasztott volna, hogy így nem lesz dobogós fotóm, amivel elkáprásztathatom ismerőseimet a social media felületeken. Hogy tudja meg a világ így, hogy milyen ügyes vagyok?! Mára már ezt talán-talán kezdem levetkőzni. Nem a nagyközönségnek, hanem elsősorban magamnak futok, triatlonozok, edzek.
Bár a pezsgőpukkantás és tapsvihar elmaradt, de!!!
Sikerült egy jót, összességében jóérzésűt futnom.
Több ízben sikerült szembenéznem és sikerrel leküzdenem a démonjaimat, az önbizalmam nőtt és bebizonyosodott számomra, hogy mi mindenre vagyok képes!
Emellett jól éreztem magam, a kaja irtó finom volt, a hangulat szuper, a szervezés pedig (gikszer ide vagy oda, a terepfutás ilyen műfaj) nagyszerű. Sőt, a hibát példaértékűen kezelték!
Szuper nap volt!