Kategóriák
Bejegyzések

Triatlon – A vég nélküli kezdetek

2019-ben határoztam el, hogy triatlonozni fogok.
2020-ban belevágtam és célul tűztem ki, hogy egyszer én is IRONMAN leszek.
Hol tartok most?

A triatlonnal már korábban is találkoztam, mivel az öttusát gyakran keverték – és keverik össze mind a mai napig – ezzel a sportággal. Sokan azt gondolják, hogy a kerékpározás is az öttusa része (könnyen lehet, hogy egyszer a része is lesz az öttusa – azon belül is a lovaglás szám – körül kialakult jelenlegi káosz miatt).
A mai napig éles emlékként él bennem, mikor gyerekként az egyik esti híradóban egy magyar “vasemberrel” készítettek interjút adtak le. Vasember?! Ültem a tévé előtt és le sem tudtam venni a szemem a képernyőről, meredten bámultam és ittam a sportoló minden szavát. Mintha egy másik világba kerültem volna. Már akkor magával ragadott ez a megnevezés, hiszen összecsengett az általam gyerekként csodált szuperhős karakterekkel.

2016-ban – a főiskola után – a munka világába csöppenve úgy éreztem, egyre nagyobb szükségem van a sportra, azon belül pedig – az öttusás gyökereimhez visszanyúlva – leginkább az úszásra és a futásra. Amellett, hogy a sport és a mozgás testileg formában tartott, segített kiereszteni a fáradt gőzt, rendezni a gondolataimat, kiszellőztetni a fejem. Azt éreztem, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, ha a sport szerves része a mindennapjaimnak. Olyanná vált számomra, mint a forró reggeli kávé, ami nélkül nem indulhat el a nap.
Emellett a Decathlon által támogatott futó rendezvényeken is gyakran lehetőségem nyílt – ingyenes nevezés keretén belül – részt venni, így több versenyen is rajthoz álltam már. Ennek köszönhetően teljesítettem az első félmaratonjaimat is és ezek a versenyek már akkor is óriási élményt nyújtottak. Felpezsdítettek. Akkor még kevésbé tudtam, de már erősen éreztem, hogy ezekre az érzésekre, tapasztalásokra szükségem van. Legbelül elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy mit nyújthat még számomra a sport világa.

Székesfehérváron akkoriban robbant be és kezdett egyre népszerűbbé válni a triatlon. Mivel a három versenyszámból kettővel már szorosabb viszonyt ápoltam, engem is egyre jobban kezdett érdekelni. Egy-két edzésre le is látogattam, azonban szakmai karrierutam Szolnokra vitt, így ez a kaland akkor mégsem vette igazán kezdetét. A futás és az úszás – egyre nagyobb támaszt nyújtva – továbbra is jelen voltak a mindennapjaimban, sok esetben kreatív partnerként, sokszor pedig terápiás jelleggel. Futni mentem, ha elakadtam egy probléma megoldása kapcsán, futni mentem, ha nagy volt a nyomás és futottam akkor is, amikor fel voltam dobva vagy amikor egyszerűen csak minden rendben volt.

A triatlon azonban nem várt módon Szolnokon is utolért. A Decathlonnál dolgozva, sportkörökben mozogva egyre több embert ismertem meg, akik ezt az izgalmas és színes sportágat űzték, űzik. Egyre inkább mocorgott bennem a gondolat, hogy nekem is ki kellene próbálnom magam a triatlonban. Hazai versenyek youtube videóit libabőrősen és ámulattal nézve, 2019-ben végre elhatároztam: “egyszer triatlonozni fogok!”

2020-ban a karantén időszakot kihasználva kezdtem el jobban ismerkedni a kerékpározással és eleinte habár eszetlenül, mégis elkezdtem edzeni és felkészülni arra, hogy kipróbáljam magam egy igazi triatlon versenyen. Még abban az évben pozíciót – azzal együtt pedig várost is – váltottam a munkahelyemnek köszönhetően, így kerültünk a feleségemmel Budaörsre. A költözést megelőzően már elkezdtem egyesületet és edzőt keresni a céljaim megvalósításához, mivel éreztem, hogy azok eléréséhez szükségem lesz szakmai segítségre. Így kerültem a jelenlegi klubomhoz (Tuttobici-Bottecchia SE) és edzőmhöz, Dusihoz.

Nem telt el sok idő és 2020 szeptemberében már Tiszaújvárosban találtam magam, ahol teljesítettem életem első triatlon versenyét (sprint távot). Nagyszerű érzés volt. Ott voltam! Tényleg eljutottam egy triatlon versenyre! Megannyi álmodozás és kétely után végre rajthoz állhattam. 1:10-es idővel értem célba és ezzel a 70 perccel indultam el azon az úton, amely majd egy több mint 10 órás versenyig, az IRONMAN-ig vezet.

2021-ben több sprint távú versenyen is rajthoz álltam, teljesítettem egy rövid (olimpiai) távú, valamint két középtávú versenyt is, amivel korábbi elképzeléseimet messzemenően felülmúltam. Mind az edzések és felkészülések, mind pedig a versenyek során rengeteget tanultam magáról a sportágról és önmagamról. De erről majd egy következő bejegyzésben…
Folytatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.