Könyvek? Sokáig nem láttam a bennük rejlő értékeket. Nemhogy könyveket, hosszú éveken keresztül szinte semmit sem olvastam. Gyerekkoromban a kötelező olvasmányokon kötelességtudatból gyorsan átrágtam magam és bár akadt pár könyv, amit kifejezetten élveztem (Pál utcai fiúk, Emil és a detektívek, Édes Anna), az olvasást nem szerettették meg velem.
Már dolgozó emberként azonban – egyre nagyobb felelősséget vállalva – éreztem, hogy mind a szókincsem, mind pedig a kifejezéstáram igencsak bővítésre szorul. Mindig irigykedve hallgattam egy kollégámat, aki nagyon szépen és választékosan tudja kifejezni magát. Bátorságot véve egyszer megkérdeztem tőle, hogy minek köszönhető ez. A válasza egyszerű – mégis nagyszerű – volt: az olvasásnak.
Ezen felbuzdulva a karantén időszaka alatt kezembe is vettem egy, a polcomon már régóta porosodó könyvet. Sean Covey – A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása című könyv volt az. Koppantam. Felnyitotta a szemem. Haragudtam magamra, hogy eddig nem olvastam el, de egyben örültem is, hogy már elolvastam. Olvasónaplót készítettem, kijegyzeteltem minden számomra lényegesnek vélt gondolatot a könyvből és ,,bemagoltam” azokat. Visszagondolva lehet, hogy ez a fajta görcsösség és a tudás bemagolásának kényszere okozta azt, hogy a várva várt áttörés még nem következett be és háttérbe szorult az olvasás élménye, hiszen ezt követően egy újabb szünet következett.
Ez azonban már nem tartott olyan sokáig. Történt ugyanis, hogy a hűvös idő beköszöntével kénytelen voltam a bringás edzéseket görgőn, a lakásban teljesíteni. Pont a könyvespolccal szemben tekertem, így a kínzó, monoton, kevésbé élménydús és szép görgőzések közben egyfolytában azzal voltam kénytelen farkasszemet nézni. A könyvespolccal, amire ha bárki ránézett, azt gondolhatta, hogy a gazdái sokat olvasnak és széleskörű ismeretekkel rendelkeznek.
Ez azonban rám korántsem volt igaz… Ezen felbőszülve kezembe ragadtam egy könyvet, majd a következőt és miután azt is elolvastam, akkor vettem le a polcról azt a könyvet, ami már régóta piszkálta a fantáziám. Csernus Imre Harcos című könyvét.
Csernus ezen könyvével egy leírhatatlanul izgalmas út vette kezdetét, elindultam az önismeret – és a személyiségfejlesztés ,, never ending” útján. A sport mellett belépett egy másik segítő társ is az életembe, ami segít megfejteni, hogy ki vagyok én. Csernus seggbe rúgott és könyveivel újra és újra megteszi azt.
Ma már rendszeresen olvasok, aminek köszönhetően lépésről lépésre egyre tudatosabban élem az életem és alakítom a jövőm. Izgatottan térek be egy-egy könyvesboltba és keresem a következő izgalmas utazást (főként pszichológiai, önismereti, életrajzi és sportos témában). Minden könyvben találok egy darabot az önmagamhoz vezető útból és valami hasznosat, amit magammal tudok vinni.