Ötödik triatlonos szezonom összefoglalása

Ötödik triatlonos szezonom összefoglalása
Pozsony Maraton beszámoló
“A maratonfutás egy igazi csoda” – hirdette a versenyszervező a versenyt megelőzően és ez való igaz!
Brutál nehéz több mint 42 kilométeren át kontrollálni a tempód, a gondolataid, az érzelmeid. De ha ez sikerül, akkor a célban ott vár a csoda! Hiszen csodálatos megmérettetése ez a táv a fizikum mellett az ember mentális erejének és akaratának is. És amikor legyőzi önmagát, amikor átlépi a célvonalat, leírhatatlan érzés fogja el.
Az idei évben is rajthoz álltam a Vértes Terep Maraton félmaratoni távján, immáron zsinórban harmadik éve.
… ez az élmény is bizonyította számomra, hogy milyen erő lakozik bennem!
“[…] A maraton ilyen. Egyik pillanatban azt érzed minden rendben, a következőben pedig már az út szélén botorkálsz […]” – Flow, A futás öröme című könyv
,,[…] Meleg volt, a pálya nem volt könnyű, kanyargós, itt-ott zsúfolt és volt egy nehezebben futható hosszabb murvás rész. Nem ment gördülékenyen a futás. Ez mind erősítette a “minek vagyok én itt és minek csinálom én ezt???” érzést. A másik sarokban ott volt az elszántság, hogy tisztességgel végig akarom ezt csinálni! Képes vagyok rá és ezt újfent bizonyítani akarom! […]”
,,…a lehetetlen és a teljesíthető feladat között csupán a nézőpont jelenti a különbséget.”
Célba érkezve boldog és elégedett voltam! ,,Ez tisztességesre sikeredett! Ezt így akartam!” Majd megöleltem Sárit és Zsombort! Óriási szerepük van ebben a sikerben!
[…] A tavasz erre a hétvégére már pont megmutatta magát, gyönyörű idő volt, a hőmérséklet folyamatosan emelkedett, ami számomra a 30-as kilométerekre csúcsosodott ki. Innentől kezdve már nagyon következetesen melózni kellett. ,,Dolgozni kell! A maraton ilyen! Mint az élet!” Mantráztam magamnak. És kő keményen ment a “mentális karate”, az alkudozás, győzködés, nyugtatás, felülkerekedés. […]