Kategóriák
Versenybeszámolók

XXXI. Tisza Triatlon

Ezért szeretek versenyezni. Még egy relatíve rövid versenynek is brutális lélektana van. Rengeteget tanulhat az ember abból, amin keresztül megy.

A június 4-5. megrendezésre kerülő XXXI. Tisza Triatlonnal megkezdődött számomra is az idei triatlon szezon. Vasárnap az egyéni számok napján álltam rajthoz a sprint távú versenyen (750m úszás, 20km kerékpár, 5km futás).

Lilitől – öcsém barátnőjétől – érkezett a kérdés: ,,Izgulsz Gabi?”
Nem izgultam, inkább kicsit idegesnek és stresszesnek éreztem magam. Egyfajta nyomás helyeződött rám, úgy éreztem muszáj, hogy jól süljön el ez a verseny, hogy kijöjjön az a sok edzésmunka, amit eddig elvégeztem. Igyekeztem fejben a lehető legjobban összerakni a versenyt. Higgadt, okos, szép úszás! Bátor bringa! Magabiztos, mindent bele futás!

Úszás
Tiszaújvárosban medencében van megoldva az úszás. Kifejezetten jó verseny így elsőbálozók számára. Egy komfortzónán kívüli faktorral kevesebb. Én is itt teljesítettem 2020-ban az első triatlon versenyemet.
A 6-os pályára osztottak be. Összesen négyen voltunk ebben a sávban az 50 méteres medencében. Hamar realizálódott, hogy vetélytársam pályán belül nem akad, így “egyedül” úsztam, lábvíz és társ nélkül. Emellett a víz meleg volt és már a bemelegítés során éreztem, hogy az úszás nem fog jól esni. Kicsit kedvem is szegte. Szenvedősen, csúnyán és magamhoz képest lassan teljesítettem a medencében. Küzdöttem. Verekedtem a vízzel és harcoltam a gondolataimmal. A táv felénél már csak a tisztes helytállás lebegett a szemem előtt. Nagyon hosszúnak éltem meg a 750 méteres távot. De vége lett!

Irány a depo! Szépen, dinamikusan végigvittem az átgondolt koreográfiát. ,,Hú bakker, már csak a cipőt kell felvennem? Így mikor szusszanom ki ezt a küzdős úszást?”

Kerékpár
Depot elhagyva a felszállást megengedő vonalat átlépve felmásztam a bringára. A cipő beakasztással elszórtam pár másodpercet. Sajnos még nem vagyok olyan menő, hogy a bringán legyen fenn a kerós cipő és tekerés közben bújjak bele.
Sem előttem, sem mögöttem senki. Egyedül, boly nélkül vágtam neki a 20 kilométeres távnak. Két kört – két oda-visszát – kellett teljesíteni. Körönként egy hajtűkanyar és pár “körforgalmas kanyar” törte meg az amúgy sík és gyors pályát. Kifelé némi szembeszél nehezítette a haladást, visszafelé azonban érezni lehetett annak támogatását is.
A tekerés első fele nem esett jól. Szépen haladtam, de a gyomrom még “liftezett” az úszást követően. Egy 3 fős boly utolért, azonban nem tudtam rájuk csatlakozni. Erősebbek voltak.
Kétségeim támadtak…, bántott az úszás és a keró sem alakul jól… Majd jött a hajtűkanyar, amit kifejezetten utálok, de most jól jött, mivel kigyorsításnál kiállva a nyeregből ki tudott szabadulni az a légbuborék (de nyugodtan hívjuk büfinek), ami a problémákat okozhatta. Emellett immáron már a hátszél is segítséget nyújtott. Erőre kaptam! Onnantól mentek a kerekek, élveztem a bringázást, bátran tekertem és bár továbbra is egyedül, “saját zsíron” (ahogy szokták mondani), mégis szép tempóval haladtam, szél ide vagy oda. Órámra pillantgatva már éreztem, hogy ,,bakker, ez kifejezetten jó idő is lehet!”

Leszállást jelző vonal előtt fék. Cipő kiakaszt. Bringáról le. A szintén nagyon vagány bringáról való leugrás sincs még a tarsolyomban. Amolyan biztonságosan, de nem ráérősen pattantam le a kétkerekűről, majd romgyoltam be a depoba. Futócipőt húzva a lábamra még fújtam egyet. ,,Oké. Most jön a te számod! Meg tudod csinálni! Nyélen végig! Képes vagy rá! Bízz magadban!”

Futás
Átléptem a depo vonalát és ahogy korábban megegyeztem magammal, megindítottam a lábaim. Bringázás után mindig jól indul a futás, jól pörögnek a lábaim és éreztem most is, nagyon jó tempóban indultam neki az 5 kilométeres pályának, mely szintén két körből – két oda-visszából – állt. Hamar elértem a frissitő pontig, ahol két pohár vizet is magamhoz ragadtam, majd magamra öntöttem, amire a nagy melegben szükség volt. Pörögtek a lábak, de a gyomrom megremegett. Nem…nem étkezési vagy frissítési problémák miatt, hanem a kétség miatt. ,,Végig tudom futni ebben a tempóban a távot? …. mi van ha …. b***meg Gábor! Végig tudod nyomni! Ne foglalkozz semmivel! Csak fuss! Fej előre és nyomod!” És nyomtam! Szépen haladtam. A két visszafordító miatt volt némi lassulás, viszont a szurkolás, amit kaptam a családomtól, csapattársaktól, ismerősöktől, feltüzelt. A második kör visszaforditója előtt még kötöttem magammal egy alkut. ,,Okés, a kanyarig még “szuszanhatsz”, de utána már a célig nincs mese! Onnantól a végéig, ami a csövön kifér!” A kanyart követően emeltem a tempóm, azonban körülbelül 500 méterrel a vége előtt utolért, majd megelőzött egy versenytársam. Igyekeztem felvenni a tempóját, beálltam mögé, azonban kezdett elnyúlni tőlem. Már-már kezdtem is elengedni a helyzetet… De ,,nehogy már a végén előzzenek meg! Nem hagyhatom magam! Küzdeni kell a végéig!” Így a célegyenesben egy nagy hajrát indítva a célvonal előtt még éppen, de sikerült visszaszereznem korábbi pozíciómat.

1:03:46-os idővel értem célba, amivel az önmagammal szembeni elvárásaimat túlteljesítettem. A futásban volt egy külön célkitűzésem, 19 perc körül szerettem volna teljesíteni a távot és a 19:01 eredménnyel ez is sikerült. Ráadásul a hajrámmal nem csak egy jobb pozíciót szereztem vissza, hanem a korcsoportbeli dobogó harmadik fokát is. Vetélytársammal nem tudtuk, de az utolsó méterek erről is döntöttek (az összes felnőtt korcsoport egyszerre rajtol, így a pályán nem tudjuk, hogy kikkel vagyunk szorosabb versenyben, kikkel vagyunk egy korcsoportban).

Szükségem volt erre a versenyre! Felrázott és lendületet, motivációt adott. Nagyon jól esett a társak szurkolása, elismerése és nagy erőt adott, hogy kollégám, aki egyben a coach-om is, jelen volt a versenyen. Sokat dolgozunk az önbizalmamon, önértékelésemen, a magamba vetett hitemen.
Ez a verseny remekül igazolta, hogy ez mind fejben dől el.

Tudom, hogy képes vagyok rá. Eldöntöm. Véghezviszem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.