www.apafutniment.hu
Nehéz, olykor-olykor magányos, sokszor lelkiismeretfurdalással teli volt az a munka, amit beleraktam, de a cél ott lebegett a szemem előtt és motivált. Ott akartam lenni Tatán, átélni annak a miliőjét, mindent beleadva szárnyalni az ikonikus faddi sprint távon és célba érni egy középtávú versenyen idén is. Ezért dolgoztam. Ezért tettem a dolgom, ahogy tudtam. Fókuszáltan, fegyelmezetten, konzisztensen.
Idén immáron 6. alkalommal vettem részt az Ultrabalatonon és a mai napig óriási szerelem.
Az idei évben is rajthoz álltam a Vértes Terep Maraton félmaratoni távján, immáron zsinórban harmadik éve.
Micsoda év volt!
Sport szempontjából egy mentálisan nehéz, motivációt tekintve hullámzó év van mögöttem. Munkát tettem bele bőven, efelől nincs bennem kétség, és összességében egy nagyon sikeres évet zártam újfent, ami miatt elégedett vagyok. A sport megmutatta ismét, hogy amennyit beleteszel, annyit veszel ki belőle.
… ez az élmény is bizonyította számomra, hogy milyen erő lakozik bennem!
“[…] A maraton ilyen. Egyik pillanatban azt érzed minden rendben, a következőben pedig már az út szélén botorkálsz […]” – Flow, A futás öröme című könyv
,,[…] Meleg volt, a pálya nem volt könnyű, kanyargós, itt-ott zsúfolt és volt egy nehezebben futható hosszabb murvás rész. Nem ment gördülékenyen a futás. Ez mind erősítette a “minek vagyok én itt és minek csinálom én ezt???” érzést. A másik sarokban ott volt az elszántság, hogy tisztességgel végig akarom ezt csinálni! Képes vagyok rá és ezt újfent bizonyítani akarom! […]”
,,…a lehetetlen és a teljesíthető feladat között csupán a nézőpont jelenti a különbséget.”
Célba érkezve boldog és elégedett voltam! ,,Ez tisztességesre sikeredett! Ezt így akartam!” Majd megöleltem Sárit és Zsombort! Óriási szerepük van ebben a sikerben!
[…] A tavasz erre a hétvégére már pont megmutatta magát, gyönyörű idő volt, a hőmérséklet folyamatosan emelkedett, ami számomra a 30-as kilométerekre csúcsosodott ki. Innentől kezdve már nagyon következetesen melózni kellett. ,,Dolgozni kell! A maraton ilyen! Mint az élet!” Mantráztam magamnak. És kő keményen ment a “mentális karate”, az alkudozás, győzködés, nyugtatás, felülkerekedés. […]