Somának tisztelegve

Somának tisztelegve
2021-ben végig csináltam az első triatlon szezonomat, amely során messze túlszárnyaltam korábbi elképzeléseimet! Nagyon izgalmas út van mögöttem. Rengeteget tanultam magáról a sportágról is és magamról is.
Érzésem szerint sokunk kompenzál valamit így vagy úgy az életben. Mindenki igyekszik a gyengeségeit, hibáit, félelmeit takargatni és valamilyen szinten ellensúlyozni azt vagy azokat. Az élet több területén kompenzálok én is. A magánéletben, a munkában – érdemes ezeket is megvizsgálnom – és a sportban is.
És van abban valami megmagyarázhatatlanul romantikus és érzelmes, amikor az éjszakai órákban álmosan, fáradtan, izzadtan és gyakran elázva, de a szívedben óriási elánnal követed a sötétben a fejlámpád fényét valahol a Balaton partján. Csak Te vagy és a gondolataid, érzelmeid és démonaid. Csak Te és az a kis fény előtted, a célod és a csapatod célja.
A célban sokan megköszönték a segítségemet.
Én pedig köszönöm nektek az élményt és azt az inspirációt, amit tőletek kaptam!
A futáson belül egyre nagyobb érdeklődés van a terepfutás iránt, egyre többen kóstolnak bele ebbe a műfajba is. Nincs ez másképp velem sem. 2021-et egy terepfutó versennyel zártam, január elsején pedig az idei évet terepfutó versennyel nyitottam meg (mintha semmi nem változott volna).
De miért fordulnak egyre többen a terepfutás irányába?
,,Már 5… már 10… már 15… oppálé… már több, mint egy félmaraton van mögöttem…25 is megvan!” Nagyon szépen haladtam, pontosan az elképzeléseimnek megfelelően, azonban a 30. kilométerhez érve mintha már egy másik futóversenyen lettem volna.
Úgy éreztem, sikerült visszaadnom valamit a sportnak, amitől már annyi mindent kaptam…
2019-ben határoztam el, hogy triatlonozni fogok.
2020-ban belevágtam és célul tűztem ki, hogy egyszer én is IRONMAN leszek.
Hol tartok most?